Magát régi bútordarabnak mondja, aki az ősidőktől Felcsúton dolgozott. Mózner János akadémiai munkája nyáron, egy ezüstéremmel ért véget. A könnyebben hozható meccseken és nem a rangadókon múlott csapata bajnoki aranyérme. A búcsúzó U17-es edző büszke arra, hogy a PUSKÁS-SUZUKI KUPán az ő csapata győzött először külföldi résztvevő ellen és arra is, hogy döntőt játszott a tornán. Még ha a finálé nem is úgy sikerült, ahogy kellett volna. A távozó Mózner János válaszolt a pfla.hu kérdéseire.

"Eredményként" vagy csalódásként éled meg a második helyet?
Ahogy az U19 az Akadémiának a kiemelt bajnokságban először szerezte meg az aranyérmet, úgy az U17 is először lett ezüstérmes, tehát nagyon sikeresnek érzem az elért helyezéseket. A legnagyobb sikernek azonban azt vallom, hogy olyan csapattá értünk, amelynek a játéka mindenki számára élvezhető volt. Mindenki láthatta, hogy játékosaink nagyon sokat fejlődtek egyéni képességekben és csapatjátékban is.

Min múlott a bajnoki cím? Esetleg a rangadókon?
Az U18 úgy nyert bajnokságot, hogy a rangadókat nem tudta megnyerni, de a kötelezőket behúzta, nekünk a Honvédot kivéve, mindenkinél jobb az egymás elleni mérlegünk. Az MTK-t oda-vissza megvertük, a Vasastól négy pontot szereztünk, de becsúszott egy-két vereség, verhető csapatoktól.

Az ősz volt sikeresebb vagy a tavasz?
Az ősszel kevesebb pontot szereztünk és a játékunk is kicsit sablonosabb volt, tavaszra már több variáció és több pont is volt a mérlegünkben.

Hogy ítéled meg, mennyiben játszott szerepet a távozásodban a PUSKÁS-SUZUKI KUPA-döntőn elszenvedett kiütéses vereség?
Nem tudom, régi "bútordarab" vagyok már itt Felcsúton. A PSK előtti időben is éreztem a levegőben egyfajta bizalmatlanságot a személyemmel kapcsolatban, de nem törődtem vele, végeztem a feladatomat legjobb tudásom szerint. Úgy gondolom, a döntőn elszenvedett súlyos vereségnél dőlt el igazából a sorsom, pedig két új csúcsot is felállítottunk. A PSK és az Akadémia történetében először szereztünk pontot a Real Madrid ellen és a PSK-n először győztünk külföldi csapat ellen.

Mikor tavaly otthagytad a '94-es korosztályt, fájó szívvel mondtad, hogy jó lett volna folytatni a munkát. Te is megnyerted volna a bajnokságot?
Szerintem igen, de amit igazán sajnáltam, az hogy ezeket a játékosokat, gondolok itt a Barcsayra, Alexre, Zimermannra, Kiprichre, nemhogy az U19-ben lehetett volna szerepeltetni, hanem az NB II-ben is ki lehetett volna őket próbálni.

Az 1995-ös keretből lehet NB I-es futballista?
Úgy gondolom, bármelyik játékosomból lehet első osztályú játékos, ha nem az adottságaiból, akkor azok a képességekből, amelyek fejleszthetők. Gondolok itt a mentális, érzelmi és értelmi képességekre.

Szinte az alapítás óta Felcsúton dolgoztál. Ha ki kell emelned három mozzanatot a legszebbek közül, melyiket említenéd?
Olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akiket ittlétem előtt a példaképemnek tekintettem, szakmailag olyan sokat kaptam a kollégáktól, ami elkísér életem végéig. Rengeteg tehetséges fiatalembert ismertem meg, akikkel számomra óriási élmény volt együtt dolgozni.

Mire vagy a legbüszkébb a felcsúti pályafutásodból?
Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg a felcsúti pályafutásom alatt, úgy gondolom, hogy nagyon kevesen lesznek azok, akik nem szeretettel gondolnak majd vissza rám.

Nyomtatható változat

Továbbküldöm e-mailben

Vissza a főoldalra