A Visegrádi-kupa szerdai felcsúti mérkőzésein két meccsen majdnem húsz gólt rúgtunk a lengyel ellenfelünknek. Ez még akkor is nagy szó, ha a helyzetek alapján akár negyven gólt is szerezhettünk volna.
Egészen lehengerlő első húsz percet produkált Szíjjártó István 1992-es születésű akadémistákból álló csapata. Előbb Izing martin csúsztatta a lengyel kapuba Farkas Viktor lágyan alálöbbölt szabadrúgását, majd jött Elek Bence közelről szintén fejjel, majd Csordás Szabolcs sistergős felső sarkos bombával zárta az első félidei gólok sorát. Szíjjártó István elégedetten ült a helyén, csak a harmincadik perc táján kezdett utasítani, jó szokása szerint.
A szünet után Elek Bence még kétszer rúgott gólt, az egyik előtt tanítani való kontratámadás futott a pályán, majd a végeredményt a csapat legfiatalabb, egyébként 1993-ban született tagja, Vakulya Balázs állította be. A fiúk jó formában várják a debreceni bajnoki rajtot.
Az U16-os, az 1994-ben született játékosokból álló csapat szintén „megnyomta” az elejét. Belényesi Csaba fejjel és lábbal is betalált, ami egy balhátvédtől igen szép teljesítmény. Szamosi Zsolt hozta, amit elvárhattunk tőle: az első félidőben két, majd a szünet után még egy gólt szerzett. Barcsay Márk sem maradt ki a gólgálából, egy lapos lövéssel ő is mattolta a lengyel kapust. Azt a Ryszard Skatulát, aki ha nem véd olyan parádésan, még az első félidőben megvan a tízgólos különbség a két csapat között. A szünet előtt még Temesvári Bence is szerzett egy gólt.
A folytatásban Mózner János szóvá tette a gyenge helyzetkihasználást („ne szórakozzatok!”), a és ez még akkor is igaz, ha hét nullánál jártak a csapatok. A mieink ugyanis minden támadásból gólt rúghattak volna, de Skatula és a lankadó koncentráció miatt csak a véghajrában alakult ki a több, mint tízgólos különbség. Kleinheisler László laza emelése, Vallejos Dominique lapos átlövése és a csapat helyenként látványos játéka biztató a szombati bajnoki rajt előtt.
 Nyomtatható változat |
 Továbbküldöm e-mailben |
Vissza a főoldalra
;)
