Felcsút 1800 lelkes település a Váli völgyben, Budapesttől - Magyarország fővárosától - 40 km-re nyugatra. Itt alakult meg 2004-ben Magyarország első számú labdarúgó utánpótlás-nevelő intézménye, mely 2006-ban vette fel a világ egyik legnagyobb futball-legendájának a nevét.
Puskás Ferenc olimpiai bajnok, Európa Kupa-győztes és világbajnoki ezüstérmes, a magyar válogatott kapitányaként 1953-ban megnyerte "Az Évszázad Mérkőzését" Anglia ellen (6:3), majd emigránsként a Real Madriddal újabb évtizedig ejtette ámulatba a világot: 3-szor nyert BEK-et (a BL elődje), csapatával megnyerte az első Világkupát, 4-szer volt spanyol gólkirály. Dolgozott a világ minden kontinensén, és Ausztráliától Chilén, Egyiptomon, Kanadán és Szaúd-Arábián át Görögországig mindenütt rajongtak kedves, vidám és lenyűgözően nagyvonalú egyéniségéért.

Puskás "Pancho" - ahogy csapattársai a Real Madridban becézték - kivételes odafigyeléssel és nagylelkűséggel foglalkozott a fiatalokkal, és ugyanezt a nemes hagyományt kívánta folytatni a róla elnevezett Labdarúgó Akadémia, amikor 2008-ban belevágott nagyratörő építési terveinek megvalósításába.

A komplexum első épülete az egykori nemesi kúria átalakításából létrejött kollégium volt, még Makovecz Imre, a magyar szerves építészet iskolateremtő alakjának tervei alapján. Ezt követte az akadémia szakmai és orvosi központjának, majd éttermének átadása, melyeket a Mester már Dobrosi Tamásra, vándoriskolás tanítványára bízott.
A mintegy 10 füves és műfüves gyakorlópálya elkészültét követően fogalmazódott meg a fedett centerpálya ötlete, ám ekkor az akadémia már nemzetközi léptékben gondolkodott: olyan - az UEFA III. kategóriájának megfelelő - stadiont kívánt építeni, amely felszereltségéből adódóan a magyar bajnoki mérkőzéseken, a korosztályos utánpótlás-tornákon túl az Európa Liga és a Bajnokok Ligája 2. selejtező köréig bezárólag bármilyen nemzetközi futballesemény megrendezésére alkalmas.

A fél évszázaddal ezelőtti, sok esetben százezer főt is meghaladó befogadóképességű stadionok helyett az érdeklődés ma már a kisebb léptékű, ugyanakkor hatékonyan üzemeltethető, és komplex kikapcsolódást nyújtó létesítmények felé fordult.
Figyelembe véve, hogy a leendő aréna nem elsősorban egy tágabb agglomerációt kiszolgáló sportlétesítmény, hanem egy bentlakásos labdarúgó akadémia centerpályája, az UEFA képviselőivel egyetértésben a nézőszám növelése helyett az átlagosnál magasabb komfortfokozat elérése volt a cél: a 3400 fős nézőtéren a 100 cm-es sor- (és 55 cm-es szék-) távolság a nyugat-európai stadionok első osztályú (business class) helyeinek kényelmét nyújtja. A 420 fős, kiemelt vendégek számára elkülönített VIP-részleg az akadémia meglévő épületeinek intimebb, családias hangulatát idézi. A nyugati szárny emeletén pedig további hét bérelhető páholy áll teljes kiszolgálással a főtámogatók rendelkezésére. Ami a sajtót illeti, öt tévéközvetítő-hely, 50 fős sajtótájékoztató terem, 70 férőhelyes médiatribün, és stúdiók biztosítják bármilyen rendezvény élő közvetítésének magas színvonalú lebonyolítását.

Az aréna beépített, fűtött alapterülete meghaladja a 12 000 m2-t, a telek szűkössége miatt az északi és déli, pályára nyúló konzolos lelátók alatti tér kivételével minden talpalatnyi terület beépült. A terep adottságának köszönhetően az épület különböző részein három szint is közvetlen, akadálymentes kültéri bejárattal rendelkezik. A pinceszint nyugati oldalán található a hazai és vendégcsapat − az UEFA ajánlásainak megfelelő − öltözőblokkja, edzői, bírói öltözőkkel, doppingvizsgáló részleggel, és mindkét öltözőhöz saját, műfüves burkolatú bemelegítő teremmel. A pinceszinten az akadémia növendékei számára további 12 öltöző, valamint kondicionálóterem és rehabilitációs részleg áll rendelkezésre. Ezek a keleti oldalról saját, ellenőrzött bejáratokon keresztül közelíthetők meg. A szurkolók az épület északi és déli oldalának alagsori szintjén, a kapuk mögötti, szektoronként különálló bejáratokon át jutnak a nézőtérre, világosan szerkesztett, fedett-nyitott tereken át.

Az általános tájolási követelményeken túl a meglévő épületek és pályák határozottan kijelölték a stadion helyét, amit a terep nyolcméteres lejtése még érdekesebbé tett. A pályaszint lesüllyesztése lehetővé tette, hogy a kúria felőli, nyugati homlokzat alacsonyabb legyen: az előcsarnokként funkcionáló kupolák között lefutó, „földbe kapaszkodó” tetőnyúlványok apróbb, emberléptékű terekre osztják ezt a homlokzati szakaszt, így egy intimebb miliő jött létre e viszonylag szűk területen. A VIP-részleg helyiségei mellett erre az oldalra kerültek a játékosok és a média bejáratai is, egymástól szintben elválasztva, de a tetőt áttörő kupolák belső átlátásaival mégis összekötve.

A teljes épületegyüttesre nézve a megbízó határozott szándéka volt, hogy teret biztosítson a magyar szerves építészeti gondolkodásnak. Olyan „médiaképes”, egyfajta védjegyet képviselő épületet kívánt létrehozni, amely egyedi megjelenésével kiemelkedik akár a nemzetközi mezőnyből is. Így nemcsak lehetőség nyílt a különleges, megszokottól eltérő anyaghasználatra, hanem ez egyértelmű elvárás volt.

A lelátók fölötti, vasbeton pillérekből előtörő fa rácshéj-szerkezetű tető egy tisztást szegélyező lombkoronasor képét idézi meg. Határozott szándék volt, hogy a térlefedés a saját belső logikájából következően, tiszta statikai rendszerét hangsúlyozva legyen egyedi és különleges, ezáltal a kortárs magyar stadionépítészet racionális irányzata mellett egy olyan alternatívát mutasson fel, amely bátran nyúl komplex formákhoz, szerkezetekhez, de új kontextusban alkalmazza azokat.

A falusias településszövetben való elhelyezkedésénél fogva a stadion homlokzatai távolról nem érvényesülhetnek, ezért az építészeti hangsúly a külső héj szükségszerű monotonitásáról, melyet csak a nézőbejáratoknál felszakadó tetőidom bont meg, átkerült a belső szerkezet dinamikájának érzékeltetésére. A homlokzati térfalak között megnyíló belátásnak köszönhetően külső szemlélő számára is több ponton felsejlik az aréna belső, intim világa, ízelítőt adva a „tisztáson” folyó küzdelem hangulatából.

Az épített környezet azonban csak közösségformáló színpada, kiszolgálója az itt folyó szakmai munkának: a Puskás Akadémia az ország bármely pontjáról érkező fiatal számára − kellő szorgalom és előmenetel esetén − térítésmentes képzést nyújtó futball-szakmai központ, de egyben szellemi műhely is, mely mára minden korosztályos menzeti válogatottba rendszeresen ad játékosokat.
Az intézmény vezetése azonban nem kizárólag a minél jobb labdarúgók képzését tűzte ki célul: olyan fiatalokat szeretne nevelni, akik az élet más területén is megállják a helyüket.

Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik, hogy az épített környezet – és azon belül a Pancho Aréna – ember- és jellemformáló erejével a közösség számára viszonyítási alapot, büszkeséget, és további ösztönzést adjon ahhoz, hogy kitartó munkával, szorgalommal méltók lehessünk példaképeink emlékéhez.