Hosszú évtizedek alatt sok-sok korosztályos válogatottunk szerepelt nemzetközi tornákon és Eb-selejtezőkben, változó sikerrel, ahogy az a korosztályos futballban normális. Sikerek esetén azonnal kikiáltják az új megváltó korosztályt és az ügyeletes sztárokat, gyengébb szereplés esetén pedig jön a vélemény: na, ezek sem fogják megváltani a világot... Lám-lám, mit sem ér az akadémiai képzés…

A nyár elején szorítottunk U17-es válogatottunknak a horvátországi Eb-n. Az akkori szép szereplés résztvevői mára feljebb léptek, az U18-as és – egyesek esetében – az U19-es válogatottban játszanak. Abban az U18-as válogatottban, amely az elmúlt hetekben a csehországi Jezek-tornán szerepelve 16 gólt kapva jött haza – az ellenfelek pedig Japán, az USA és Oroszország voltak. Akkor ők hősök voltak, most pedig falábúak? Véleményem szerint egyik állítás sem igaz. Ők akkor is és most is korosztályos játékosok, akiknek a teljesítménye lehet ingadozó. Az már más dolog, hogy a hét kapott gól eddig nem volt jellemző korosztályos válogatottunk mérkőzéseire.

A korosztályos válogatottak szereplését ugyanúgy befolyásolja az adott évjáratokban fellelhető tehetségesebb játékosok száma, mint a klubcsapatok szereplését. Egyik évben több tehetséggel rendelkezünk, a másik évben kevesebbel. Természetesen a válogatottal eredményesen szerepelni könnyebb, hisz ott az egész országból lehet kiválasztani játékosokat – sőt, ma már sok esetben külföldi csapatokból is hazahívhatók a magyar fiatalok. Azonban a szint is magasabb, hisz az előbbi megállapítás igaz a többi országra is.

Az önmagukra olyan büszke hozzáértő médiaképviselők pedig sajnos sorra keverik a szezont a fazonnal, korosztályt a korosztállyal… Egy pillanatig sem izgatja őket, hogy amit írnak, az egyszerűen nem igaz, próbálnak igazodni a megrendelt és előírt irányhoz, és beállni oda. Pedig a korosztályos tornák fő sajátosságát nem veszik figyelembe: a korosztályváltásokat.

Ennek legújabb gyöngyszeme az U21-és válogatott barátságos mérkőzésen aratott győzelme Németország ellen. Szalagcímek tudatták, legyőztük az Európa-bajnokot. Hát el kell, hogy keserítsek mindenkit: nem azt győztük le. Ettől az eredmény még nagyszerű, csak az ember nem érti, hogy akinek ez a szakmája, az miért nem fogalmaz pontosan. Az általunk legyőzött német válogatottban egyetlen olyan játékos sem volt, aki nyáron az Eb-győztes válogatottban pályára lépett volna – leszámítva Amiri néhány percét. Ez a következő korosztály, az egy évvel fiatalabb évjárat csapata volt. Akik szintén jó nevű csapatokban játszanak a Bundesligában és Európa más klubjaiban, tehát kiváló játékosok. Csak épp nem U21-es Európa-bajnokok… És bár tényleg Németország az aktuális U21-es Európa-bajnok, nem ezek a mostani legyőzött német fiatalemberek érték el a sikert.

Nem érti az ember: mire jó ez? Hatásvadász főcím, esetleg tudatos csúsztatás? Vagy tényleg ekkora a tájékozatlanság a tudósítók részéről? Bármelyik is az ok, elég szomorú és megdöbbentő. Főleg azért, mert sokan – akik nem érintettek – ezekből a tudósításokból tájékozódnak, és alkotnak véleményt – mindenről. Játékosokról, képzésről, jövőképről…

És azoknak, akik mások munkája minőségének megítélésében általában olyan „éles szeműek”, illene a sajátjukkal szemben is legalább annyira annak lenniük.

Üdvözlettel:
Szalai László