Bezár
kibomlo kibomlo


Kilencvennégy éves lenne a „Fekete Párduc”

Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa, 1926. február 4-én Dorogon született. Az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes labdarúgó védett a többi között az évszázad mérkőzésének kikiáltott 6:3-as magyar győzelmet hozó londoni összecsapáson, és három világbajnokságon. A Grosics-hagyaték jelentős része a felcsúti Puskás Intézetben található.

Grosics Gyula tizenhárom évesen kezdett el focizni a Dorogi AC csapatában. Később így emlékezett, hogyan is került a kapuba: „Mindig oda választottak. Pedig nem szerettem védeni. Már azokban az években is irtóztam a kaputól. Szívesebben játszottam volna kint a mezőnyben.” Egy idő után, ahogy jöttek a sikerek, az eredmények, megváltozott a véleménye erről. A felnőtt csapatban való debütálására már egy év múlva, 1940-ben sor került. Miután a dorogiak a háború miatti állandó harckészültség következtében az egyik soron következő idegenbeli bajnoki mérkőzésükre egyik kapusukat sem tudták nevezni, így az alig 15 éves Grosics került a gólvonal elé, és jól sikerült a „beugrás”. 1943 és 1947 között a Dorogi AC játékosa volt. 1947-től a MATEOSZ, illetve a Teherfuvar kapuját védte. 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt. 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és háromszor volt magyar bajnok. 1947-ben, huszonegy évesen Albánia ellen mutatkozott be a válogatottban és 86 alkalommal képviselte hazáját.

Grosics Gyula válogatott mezben (Grosics-hagyaték/ Puskás Intézet)

Tagja volt a helsinki olimpián győztes magyar válogatottnak, 1953-ban pedig Európa-kupa győztes lett. Ugyanebben az évben részese volt a 6:3-as győzelemnek, illetve az ’54-es elvesztett világbajnoki döntőnek is. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő, aki elsőként védett fekete szerelésben, így kapta a „Fekete Párduc” becenevet. A vb-döntőt követően, „rendszerellenesként” hazaárulással vádolták meg és börtönnel fenyegették. Ennek következtében Pestről száműzve a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. Nyolcvankettedik születésnapján a Ferencvárosi Torna Club igazolt játékosaként a Ferencváros–Sheffield United meccs előtt a kezdőcsapatban tapsolhatott neki az Albert Stadion telt házas közönsége.

Edzőként Salgótarjánban, Tatabányán, a KSI-nél és Kuvaitban tevékenykedett. A Volán elnökeként vonult nyugalomba. A MOB 1995-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki. Megannyi kitüntetése közül 1997-ben „utólagos elismerésként” az 1952-es év labdarúgójának választották meg, 2007-ben pedig Szent István díjat vehetett át.

Grosics Gyula 2008–ban tiszteletét tette akadémiánkon, ahol egy hosszabb beszélgetés végén a futball iránti ars poeticáját is megfogalmazta a hallgatóságnak: „Gyengén lehet játszani egy–egy mérkőzésen, de szív, lélek nélkül soha! Ezt, vigyétek magatokkal és ne felejtsétek el!”

 

Grosics Gyula munka közben (Grosics-hagyaték/ Puskás Intézet)

A Puskás Intézet közreműködésével a Fekete Párduc és csapattársainak emléktárgyait 2020. február 5–e és március 2–a között megtekinthetik az éppen 50 éves Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskolában (1119 Budapest, Bikszádi út 11–15).

 
Home office

Magyarországi társaihoz hasonlóan egyéni edzésterv alapján otthon edz a Freiburgban légióskodó Sallai Roland.

Tovább olvasom
 
Út az NB I-ig

Saját nevelésű játékosunk, Duetsch László az M4 Sporton futó Puskás Magazinban beszélt akadémista éveiről, az...

Tovább olvasom
 
Egyedül a nagyvárosban

Jól bírja az otthonlétet, de családját és a futballt nagyon hiányolja erdélyi származású támadónk....

Tovább olvasom
Még több Hír