– Múlt vasárnap több mint három év után szerepeltél újra a válogatottban. Hogyan reagáltál, amikor megkaptad a meghívót?

– Nem sokkal a kinevezése után Marco Rossi kapitány egyszer már meghívott a görögök és az észtek elleni meccsekre, de nem léptem pályára. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, hiszen az utóbbi időben voltak a mostaninál jobb időszakaim, gondolok itt a Puskás Akadémiánál eltöltött szezonomra, amikor hét gólt szereztem a bajnokságban. A mostani meghívásomban vélhetően az játszhatott szerepet, hogy noha a Hajduknál kezdetben el akartak adni, tettem a dolgomat, s amikor sérüléseknek, eltiltásoknak és persze az edzésmunkámnak köszönhetően bekerültem a kezdőbe, ott is ragadtam. Ehhez persze kellett az is, hogy jöjjenek a gólok és gólpasszok.

– Az Eb-pótselejtezőn még nem léphettél pályára, Szerbia ellen viszont a 78. percben megkaptad a lehetőséget. Véleményed szerint hogyan sikerült élni az eséllyel?

– Azon a mérkőzésen a 3–5–2-es rendszerben a két csatár egyike volt Szoboszlai Dominik, az ő helyére álltam be – erre a posztra hívtak be a válogatottba. Nem volt sok időm, de próbáltam kihozni belőle a maximumot, igyekeztem minél többet játékba avatkozni, jó helyre befutni, labdát is szereztem, szerintem volt egy-két jó passzom is. Az utolsó pillanatokban ha Nego Loictól eljut hozzám a labda, egy az egyben mehettem volna kapura, de sajnos a védők lefülelték a labdát. Mindenesetre örülök, hogy újra játszhattam címeres mezben, de a legfontosabb az, hogy a csapat jó teljesítményt nyújtott, volt lehetőségünk megnyerni a meccset – még úgy is, hogy sok hiányzónk volt. Bízom benne, hogy a törökök ellen még több lehetőséget kapok.

– Ez lehet a huszadik válogatottságod. Hogyan készülsz az esetleges jubilálásra?

– Nem jubileumként tekintek rá, sokkal inkább egy új lehetőségként arra, hogy még többet megmutassak magamból, mert nem tagadom, jó lenne megragadni a válogatottban is.

– Az Eb-szereplés megvan, ráadásul két meccset hazai pályán játszhatunk – nyilván motivál, hogy ezúttal ne maradj ki a keretszűkítésnél, mint 2016-ban. Mi kell ahhoz, hogy megőrizd a helyed?

– Négy évvel ezelőtt az utolsó pillanatban maradtam ki, bízom benne, hogy most valamit visszakapok a sorstól. Az a legfontosabb, hogy bár nyáron lejár a szerződésem, tavasszal is folyamatosan játsszam, hiszen akkor a jó teljesítményre is nagyobb esélyem van, s ha jól teljesítek, a válogatottságra is komolyabb a sansz.

– Csalódott lennél, ha nem nyernénk szerdán a törökök ellen?

– Egyértelműen. Fantasztikus a kohézió a csapaton belül, mindenkinek a közösség érdeke a legfontosabb, úgy vélem, felszálló ágban van a magyar válogatott. Az Eb-selejtezőcsoportunkból Azerbajdzsán kivételével mindenki kijutott a kontinensbajnokságra, ami azt jelenti, hogy nagyon erős ellenfelek ellen sikerült nyernünk. Hazai pályán játszunk, egyszer már legyőztük a törököket, szeretnénk csoportelsők lenni, úgyhogy bőven van motivációnk ahhoz, hogy csak a három ponttal elégedhessünk meg.