Vasárnap 14 órától a második helyezett Veszprém otthonában is kemény összecsapásra számíthat az idei öt találkozóján 15 pontot gyűjtő PAFC II. Edzőjük, Nagy Ádám legutóbb szép mérföldkőhöz érkezett, de félreteszi az érzelmeket, mert tűzben kell tartania katonáit az újabb rangadó előtt is. Hiszen az ő gárdája „sehova nem vonulhat feltartott kézzel”. Az idei évben csak győztes ütközetet levezénylő trénerrel beszélgettünk a príma szezonkezdet és a jubileum apropóján.

Szakmai, vagy érzelmi oldalról közelítetted meg inkább a Nagykanizsa elleni győzelmet? 

– Fontos, hogy megtaláljuk a szakmai és az érzelmi oldal arányát, nemcsak a mérkőzésen, hanem az edzéseken is. Azt vallom, hogy racionálisan kell hozzáállni a feladatokhoz, mert a túl sok érzelem elvonhatja az ember figyelmét a valós célokról. A múlt hét elején eszembe jutott ugyan, hogy ez lesz a századik meccsem, illetve a lefújást követően is tudatosult bennem amikor Kopi bá', az asszisztens edzőm a levegőbe emelt. De inkább az foglalkoztat: hogy lesz jobb a játékosom, milyen összjátékokkal tudjuk az ellenfelet megbontani, megőrizzük-e a stílusunkat, és hogy lesz majd ebből újabb három pont. Borzasztóan gyorsan repül az idő, így ez a száz mérkőzés is villámgyorsan összejött. Érdekes, az ember a hétköznapokban nem így gondolja, hiszen annyi minden történik körülötte. Ebben Farkas Dani és Kovács Tomi is megerősíthet, hiszen ők a kezdetektől fogva segítenek a munkámban.

A meccseid több mint felét győzelemmel zártuk. Elégedett vagy?

– Nézőpont kérdése, hogy ez jó statisztikai adatnak mondható-e. Félévente átalakuló fiatal csapattal, júniusban és januárban szinte mindig a nulláról kezdünk neki a munkának, így szerintem nem mondható rossz teljesítménynek. Ha visszatekintek, hogy a rutintalanságunkból fakadóan mennyi győzelem csúszott ki a kezünkből, akkor persze van min bosszankodnom. De azt hiszem, mindenkit büszkeséggel tölt el a környezetemben. Elismerően vélekednek erről a jubileumról a kollégák, mindenekelőtt a stábom és a családom tagjai is. Meg kell jegyzenem, ha ők nincsenek, és nem kapom meg a szükséges támogatást, akkor ma nem én vagyok a második számú felnőtt csapatunk vezetőedzője.

A fiaid büszkék rád?

– A két kisfiam még nem ért mindent, de ők a legőszintébb és legkegyetlenebb kritikusaim. Ha igennel válaszolok arra a kérdésre, hogy nyertünk-e, akkor a gólkülönbségre tesznek megjegyzést, ha pedig nem győzünk, akkor pedig azt a jogos kérdést kapom meg, hogy “miért nem?”

Nemrég Roy Hodgson volt angol szövetségi kapitánytól is tanulhattál. Tőle milyen intelmek érkeztek?

– Nemrég volt szerencsém egy egész napos előadását meghallgatni a pro licenszes tanfolyam keretein belül. Temérdek tapasztalat, sikeres edzői karrier, hitelesség – így tudnám jellemzni őt. Kevés ember gyakorolt rám ilyen pozitív hatást. Volt mit magammal vinni az előttem álló útra. Azóta voltam egy tanulmányi úton a Dinamo Zágrábnál, illetve a Topolya SC-nél. Lassan már csak a vizsga van hátra. Nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam a kurzus alatt.

Az élet nem áll meg, itt a nyakunkon a következő bajnoki. Mivel készülsz-készültök a veszprémi ütközetre?

– Jubileumhoz méltó eredmény volt a hétvégi, de már itt vannak az újabb feladatok, amelyeket végre kell hajtani. Véleményem szerint a nyugati csoport legjobbja lesz az ellenfelünk. A Veszprém elleni meccseink mindig parázs hangulatúak és valós kihívás elé állítanak bennünket. Hiba lenne azt gondolni, hogy úgy fognak kezelni minket, mint legutóbb (6–1-re nyertünk - a szerk.). Ezért a csapatot ezen a héten is törekszünk a legjobb tudásunk szerint felkészíteni és releváns információkkal ellátni. A bajnoki címért folytatott küzdelem terhe nem minket nyom, de szeretnénk agilis, stílusos játékkal megnehezíteni ellenfelünk dolgát. Sehova nem megyünk feltartott kézzel!

Mindenki nyugodjon le! Ha nem fáj semmid, akkor meghaltál – talán ezt sugallja a hadvezér az új csata előtt.

Gratulálunk, Ádi bá'! További szép, tanítással teli éveket kívánunk!