Teljesítettétek a feladatot, legyőztétek a Lechiát a záró fordulóban. Milyen volt belülről a sorsdöntő csata?

A mérkőzés előtt is a vonal fölött álltunk, így tudtuk, hogy a saját kezünkben van a sorsunk. Volt mögöttünk két zsinórban megnyert mérkőzés, és úgy éreztem, ezt a formát tartani tudjuk, annak ellenére, hogy tisztában voltunk vele: a Lechia nagyon jó csapat. Az utolsó forduló előtt a harmadik helyen álltak a tabellán, mi viszont hazai pályán játszottunk. Hála Istennek a szurkolók is fergetegesen buzdítottak minket, ami szintén sokat nyomott a latba. Mind nekem, mind a csapatnak jól sikerült az összecsapás, az első és a harmadik gólból tevékenyen kivettem a részemet. Nyilván örültem volna, ha betalálok, de az is jó érzés, hogy gólpasszal tudtam segíteni.

Gondolom, megkönnyebbült mindenki, a szurkolók, a vezetők és a játékosok is.

Most valóban egy kicsit megnyugodhatunk, felszabadultabban focizhatunk, mert innentől kezdve már csak nyerhetünk. A felsőházból kiesni már nem lehet, most arra kell figyelnünk, hogy a lehető legtöbb pontot begyűjtsük annak érdekében, hogy esetleg meglepetést tudjunk okozni, és harcban legyünk az európai kupaindulásért.

Evés közben jön meg az étvágy?

Nem lehetetlen küldetés, ugyanis felezik az alapszakaszban megszerzett pontokat, így elégé sűrű lett a mezőny. Nekünk 21 pontunk van, a negyedik Lechia Gdansk hat pontra van tőlünk, a következő ellenfelünk, a Jagiellonia az első 30 ponttal. Egy-két győzelemmel óriásit lehet ugrani, hátrafelé viszont már nem kell tekintgetnünk. Épp ezért csupa jó mérkőzés lesz, és én is úgy vagyok vele, hogy inkább játsszunk olyanokkal, akik a tabella első feléhez tartoznak, és nagyobb játékerőt képviselnek. Könnyebb lesz így futballozni, mintha a kiesés elkerüléséért vívnánk élethalálharcot. Jó lehetőség a klubnak és a játékosoknak is – szép feladat. Gyakorlatilag bónuszmeccseket játszunk, s ha jól jövünk ki belőlük, még egy kifejezetten szép szezont is zárhatunk.