Az utcára vonuló hősök akkor még nem sejthették, hogy ez a változás milyen hatással lesz a későbbi életükre, illetve a magyar sportéletre. A Puskás Intézet több relikviát is őriz, melyek egykori kiváló sportolóinkhoz köthetőek az ünnep apropóján. Most ezekből a tárgyakból mutatunk be néhányat.

Minden idők egyik legjobb labdarúgócsapata, az Aranycsapat, kilenc nappal a szabadságharc kitörése előtt, 1956. október 14-én játszotta utolsó mérkőzését Bécsben. A 2-0-ra megnyert meccsen Puskás Ferenc és Sándor Károly találataival vertük meg az osztrákokat. Akkor még senki sem tudta, hogy abból a híres csapatból három meghatározó játékos az októberi események miatt nem tér vissza Magyarországra.

A Budapest Honvéd az Athletic Bilbao elleni BEK-párharcra készülve, a forradalom utolsó napjaiban hagyta el az országot. Tagjai az itthoni bizonytalanság miatt elvállaltak egy dél-amerikai túrát is és csak 1957 elején tértek vissza Európába. A szabadságharc leverése és a kommunista visszarendeződés miatt a csapat tagjai közül hárman, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán nem tértek haza.


Hogy a három labdarúgó távozása mekkora veszteséget jelentett a magyar futballnak, arra jó példa a pályafutásuk további alakulása, illetve új csapataik szereplése. Czibor Zoltán és Kocsis Sándor a Barcelona játékosa lett. A katalán gárda – a már korábban disszidált Kubala László vezérletével – spanyol bajnoki címmel, két VVK-győzelemmel és egy BEK-döntővel vétette magát észre. Puskás Ferenc a Real Madrid labdarúgójaként háromszor BEK-et nyert, BEK-gólkirály volt, valamint többszörös spanyol bajnok és spanyol gólkirály lett. A három magyar játékos érkezését követően a Barcelona és a Real Madrid lett a kontinens két legjobb klubcsapata, javarészt a magyar légiósok teljesítménye miatt. Puskás Ferenc emléktárgyai között két 1956-hoz köthető csapatzászló található, amelyeket Öcsi bácsi egész életében nagy becsben tartott, madridi dolgozószobája falára volt kiakasztva.