Rendhagyó „futballóra” a váli iskolában
Első csapatunk négy játékosa a váli Vajda János Általános iskolában találkozott együttesünk ifjú szurkolóival, akik rögtönzött focimeccs keretében össze is mérhették tudásukat a profikkal.
Első csapat
⏲ 2018-12-10
Négy NB I-es labdarúgó körülbelül harminc gyerek ellen – különös futballmérkőzés zajlik a váli Vajda József Általános Iskola sportudvarán. Radó András, Poór Patrik, Hegedűs János és Kiss Tamás – utóbbi maga is csak két hete számít hivatalosan felnőttnek – látható élvezettel, ugyanakkor az ellenfelet komolyan véve terelgeti a labdát a lurkók között, akik lelkesedésükkel – s persze létszámfölényük okán – okoznak is némi fejtörést a profiknak.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, egymás ugratása sem marad el. „Pont, mint a meccseken!” – kiáltja oda Hegedűs János Kiss Tamásnak, amikor csapattársa „ziccert ront”. Az iskolás srácok olykor igencsak ügyes dolgokat bemutatva igyekszenek a puskásosok fölé kerekedni – az alkalmi kapus Poór Patriknak a találkozó vége felé bizony minden ügyességére szüksége van, hogy a felső léc fölé tenyerelje a labdát.
„Azt hiszem, ha nagyon muszáj lenne, a háló előtt sem okoznék csalódást, ugyanis gyerekkoromban kézikapus is voltam, mégpedig nem is rossz" – meséli mosolyogva a szőke hátvéd. A vége 7–6 a „nagyoknak”, de mégsincs sírásra görbülő száj, csak önfeledt mosoly, hiszen itt szinte mindenki a Puskás Akadémia FC-nek szurkol – a Vál-völgy szíve nemcsak a PAFC-induló szerint dobog értünk...
„Rendszeresen járok a Pancho Arénába, eddig talán az idén ősszel a Honvéd ellen 1–0-ra megnyert meccs tetszett legjobban. A focit leginkább nézni szeretem – a gyakorlatban is próbálkoztam vele, de nem igazán ment” – vallja be a Juhász Adrienn, a 2017-ben volt kint először a Puskás Akadémia FC mérkőzésén.
„Én legutóbb a DVTK ellen voltam kint az NB I-esek meccsén. Hegedűs Jani a kedvenc játékosom, nagyon örülök, hogy az ő szabadrúgásával nyertünk, és annak is, hogy most itt van” – mondja a rögtönzött mérkőzés után a pöttöm Csicsó Benedek, aki nem csak a mérkőzésekre jár szorgalmasan, hanem bevallása szerint gyakorlatilag minden szabadidejét a labda kergetésével tölti.
„Négyévesen itt Válon kezdtem el futballozni, aztán a Puskás Akadémiánál részt vettem egy edzésen, és úgy gondolták, elég ügyes vagyok ahhoz, hogy ott folytassam, most az U12-eseknél, a jobbszélső posztján játszom. A hazai mérkőzések többségén én is ott vagyok a lelátón, a szezonban a Vidi elleni meccs volt a legizgalmasabb, nagyon boldog voltam, amikor Danilovics megfogta a tizenegyest, nem számítottam rá. Természetesen szeretném, ha profi labdarúgó válna belőlem, de a tanulást sem hanyagolom el, jó jegyeim vannak” – jelenti ki zsenge korát meghazudtoló érettséggel Körtélyesi Zalán.
Az udvari csata után irány a tanterem, ahol játékosaink rövid bemutatkozás után rögtönzött „sajtótájékoztató” keretében igyekszenek válaszolni a gyerekek kérdéseire. Érdeklődésben nincs hiány, a teremben nagy a zsivaj, ám amikor a futballisták megszólalnak, az iskolások pisszenés nélkül isszák a szavaikat. Természetesen Hegedűs János Fradi ellen szerzett hatvanméteres gólja is szóba kerül, de akad, aki arról faggatja Radó Andrásékat, mit csinálnának, ha nem labdarúgók lennének – ennek kapcsán „útravalót” is kapnak a kicsik a kedvencektől.
„Sportoljatok, mert a testmozgástól nemcsak edzettebbek lesztek, hanem a közös érdeklődés révén barátokra is könnyebben találtok, ahogy én is igaz barátokra találtam itt a Puskás Akadémiánál” – tanácsolja Kiss Tamás.
„Harcoljatok az álmaitokért, akkor is, ha azokat a sportban akarjátok megvalósítani, és akkor is, ha más területen. Ám aki a versenysportot választja, gondoljon arra, hogy mi lesz, miután abbahagyja, így a tanulásra is legalább annyira koncentráljatok” – szól Hegedűs János üzenete.
A kérdezz-felelek után jön az igazi roham, fiaink ugyanis nem érkeztek üres kézzel: hatvanöt mezt és egyéb ajándékokat dedikálnak a gyerekeknek és a tanároknak, s természetesen a közös fotók sem maradhatnak el.
„A gyerekekhez a hasonló élmények hozzák közelebb a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre, hogy amikor elkezdtünk meccsekre járni, eleinte még csak mintegy harmincan voltunk, mostanra már megdupláztuk a létszámot. A srácok számára óriási érzés, amikor a mérkőzés végén a csapat tagjai odajönnek hozzájuk és pacsiznak velük. Rendkívül fontos a személyes kontaktus, ezért is örülünk nagyon a mai alkalomnak. Annak ellenére, hogy tornaterem híján lehetőségeink korlátozottak, gyerekeink háromnegyede aktívan sportol” – büszkélkedik Némethné Szarka Szilvia igazgatóhelyettes, aki maga is testnevelő.
Arról, hogy nemcsak a nebulóknak jelentett nagy élményt a találkozó, a búcsúzáskor Radó András szavai árulkodnak: „Nagyszerű érzés és egyben felelősség, hogy a gyerekek példaképként néznek fel ránk, remek látni, mekkora élményt tudtunk nyújtani neki pusztán azáltal, hogy eljöttünk hozzájuk – az ajándékokról nem is beszélve. Ittlétünk minden percét élveztük, remélem, lesz rá lehetőségünk, hogy mások számára is hasonló örömet okozzunk.”