Bezár
kibomlo kibomlo

Arábiai Lawrence

Folytatjuk utánpótlásedzőink bemutatását. Ezúttal NB III-as gárdánk kapusedzőjével, Molnár Leventével beszélgettünk a pályafutásáról, az Arab Egyesült Emirátusokban szerzett tapasztalatairól, s természetesen ifjú hálóőreinkről.

„Erdélyben születtem, a Marosvásárhelyi Sportiskolában kezdtem el futballozni. Eleinte a mezőnyben játszottam, de aztán bekerültem a kapuba, s hamar kiderült: a gólvonalon jobban érzem magam. Tehetséges kapusnak számítottam, így a régiós központomból behívtak a román utánpótlás-válogatottba, akikkel kijutottunk a korosztályos kontinensviadalra. Az ifi Európa-bajnokságon olyan játékos ellen is futballoztam, mint Luis Figo. Már a pályafutásom eleje élményekben gazdag volt. A marosvásárhelyiekkel aztán országos másodikok lettünk az utánpótlás-bajnokságban, majd tizenhét esztendős koromban a román másodosztályban is bemutatkozhattam” – mesélt karrierje indulásáról NB III-as kapusedzőnk.

Hogyan indult a magyarországi pályafutásod?

1990 augusztusában költöztünk Kecskemétre az akkori barátnőm – azóta már feleségem – családjával. A KTE színeiben debütáltam a magyar másodosztályban, s bár kiestünk a szezon végén, de úgy érzem, fiatalkorom ellenére jól ment a védés. Az alföldi kaland után a Vasasnál kaptam profi szerződést. Az angyalföldi gárdánál csupán a Magyar Kupában jutottam lehetőséghez, ezért kölcsönbe visszatértem Kecskemétre. Pályafutásom nagy pillanata Győrben jött el, amikor az 1996–1997-es idényben pályára léptem az NB I-ben.

Mennyire vagy elégedett a karriereddel alakulásával?

Játszottam a Győri ETO-ban, a Budapest Honvédban, a Sopronban, a Gyirmótban. Védhettem Magyar Kupa-döntőben, háromszor nyertem másodosztályú bajnokságot, s több mint száz élvonalbeli találkozón léphettem pályára. Ugyanakkor volt komoly sérülésem: kétszer is elszakadt az Achilles-ínszalagom; ez lényegesen visszavetette a pályafutásomat. A másfél éves kihagyás után nem tudtam úgy teljesíteni, mint korábban. A másik szívfájdalmam, hogy a 1997–1998-as szezonban tizenegy ponttal vezettük a Győrrel a bajnokságot, én az őszi álomcsapatba is bekerültem, viszont az évad végén csak negyedikek lettünk, s így nem jutottunk ki a nemzetközi kupaporondra. A kérdésre válaszolva: van bennem pici hiányérzet.

Hét évet dolgoztál az Egyesült Arab Emírségekben, az Al-Vahda FC-nél. Miként jött az emírségekbeli megkeresés?

Pályafutásom alkonyán, már Gyirmóton elkezdtem a kapusedzősködést, amikor 2010 nyarán az Al-Vahda Sopronba jött edzőtáborozni. Tíz napot töltöttek a „hűség városában” és erre az időszakra kerestek egy kapusedzőt az U18-as korosztályhoz. Egy kollégám szólt, hogy érdekelne-e a munka, én természetesen igent mondtam, s amikor letelt a tíz nap az Al-Vahda akadémiájának vezetője azt mondta: ha kimegyek az Emirátusokba, akkor szerződést kötnek velem.

Az utánpótlás alakulatoknál, majd az első csapatnál kaptál munkát. Együtt dolgozhattál az Atlético Madrid korábbi trénerével, a volt mexikói szövetségi kapitánnyal, Javier Aguirrével, és a magyar válogatott csapatkapitányával,Dzsudzsák Balázzsal is. Milyen élményekkel gazdagodtál velük kapcsolatban?

2015 februárjában kerültem fel az első csapathoz miután a korábbi kiváló osztrák hálóőr, Klaus Lindenberger hazája válogatottjának lett a kapusedzője. A felnőtt gárdánál pedig így lehetőségem nyílt együtt dolgozni Javier Aguirrével, akinek személyében egy nagyon profi mentalitású szakembert ismerhettem meg. Sokat tanultam tőle, akár a sztárjátékosok irányításával kapcsolatban, akár a stresszhelyzetek kezelésében. Ezen felül Javier egy rendes, közvetlen ember, akivel sikeresen vettük a közös akadályokat: nyertünk ligakupát és elsők lettük az országos kupaküzdelmekben is. Van vele egy érdekes történetem: mielőtt leigazoltuk Balázst, egy ebédnél a mester két papírt nyomott a kezembe. Az egyik dokumentumon Nikolics Nemanja, a másikon Dzsudzsák Balázs adatai szerepeltek. Megkérdezte ismerem-e őket, s ha igen, akkor melyiküket ajánlom erősítés céljából. Nemanját is remek futballistának tartom, de én Balázst javasoltam. Ez utóbb kiderült, hogy egy „teszt” volt számomra, hiszen ő is ismerte Balázst – már az Atletico Madridnál szerette volna leigazolni, de akkor az nem jött össze –, csupán meg akart győződni viccesen, hogy van-e szemem a futballhoz. Balázst, amiben tudtam, segítettem, viszont nem volt számára teljesen idegen a közeg. Vele is jó kapcsolatot alakítottam ki, s a mai napig szoktunk beszélni telefonon. Sok szurkoló leírta a klubváltás után, de szerintem számára szakmailag nem jelentett visszalépést. Nagyon professzionális szemléletű stábbal dolgozhatott együtt, amelynek köszönhetően az együttes húzóemberévé vált.

Ha már erre terelődött a szó: milyen az emírségekbeli bajnokság színvonala?

A pontvadászat első öt csapata remek játékerőt képvisel, lényegesebb erősebbet, mint azt hazánkban gondolnák. Jó példa erre az emírségekbeli gárdák klubvilágbajnoki szereplése, a legutóbbi viadalon egészen a döntőig menetelt az Al Ain. Meg merem kockáztatni, vannak klubok, amelyek Európában a magyar élvonalnál erősebb ligában is megállnák a helyüket.

Mi a tapasztalatod az ország kapusairól?

Az ottani fiatalok nagyon szeretnek dolgozni, nagyszerű reflexeik vannak, ám a fizikai adottságaik nem olyan jók, mint a magyar társaiké. A mentálisan szintén kissé labilisak, képesek szenzációsan teljesíteni, de a leghajmeresztőbb dolgokat is el szokták követni. Ez utóbbi a ligára, s a régióra is jellemző. Talán azt mondanám, hogy picit fegyelmezetlenek.

Hogyan kerültél akadémiánkra?

Javier Aguirre elment az Al-Vahdától, s nekem is lejárt a szerződésem. Az utánpótlásban tovább dolgozhattam volna, végül a feleségemmel mégis úgy döntöttünk, családi okok miatt, hogy hazatérünk Magyarországra. Egy évet Békéscsabán dolgoztam, majd tavaly megkeresett a Puskás Akadémia vezetősége. Nagyon örültem a lehetőségnek, nem hezitáltam – jelenleg az NB III-as alakulat kapusedzője vagyok. Mióta itt lehetek, korosztályos magyar válogatott hálóőrökkel dolgozhatok együtt. Azt kell mondanom, roppant tehetségesek, elszántak, teszik a dolgukat. Én és a kollégák azon vagyunk, hogy segítsünk nekik befutni. Számunkra az lesz az igazi elismerés, ha pályafutásuk sikeres lesz.

Neked mik a céljaid? Szeretnél továbbra is kapusedzőként ténykedni, vagy vezetőedzői babérokra törsz majd?

Most nincsenek ilyen céljaim, de nem zárkózom el ettől. Szeretem ezt a pozíciót, mert köztünk és a kapusaink között erősebb személyes kapcsolat alakulhat ki, mint a vezetőedző és a többi játékos között. Nekünk speciális a helyzetünk, hiszen a kapus poszt ezt igényli, ezért izgalmas ez a munkakör. Persze ha úgy alakul, egyszer szívesen dolgoznék NB I-es kerettel, viszont én most is nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, s a célom – ahogyan már mondtam – a Puskás Akadémia fiatal portásainak segítése.

 
Megismételnénk a menetelést

Kezdődik a reményeink szerint ismét dicsőséges tavaszi hadjárat: Radoki János tanítványai szerdán háromtól a Paksi...

Tovább olvasom
 
Nagy gólok egy kislánytól

Nagy Lili a Puskás Akadémia egyik legtehetségesebb lánylabdarúgója, aki megállás nélküli szórja a gólokat....

Tovább olvasom
 
Puskás Hírmondó

U16-os csapatunk győzelemmel kezdte a tavaszi küzdelmeket, U14-es leányaink teremtornát nyertek Rácalmáson.

Tovább olvasom
Még több Hír
kibomlo kibomlo
Bezár

Események

Legfrissebb eredmények

Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U14 (leány) - Dunaújváros  5-0
Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U14 (leány) - MOL Vidi FC  2-1
Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U14 (leány) - Vasas Kubala Akadémia  5-1
Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U14 (leány) - MTK Budapest  2-0
Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U14 (leány) - Pécsi Sportolda  0-0
DVTK - Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U16  1-3
NK Nafta Lendava - Puskás Akadémia FC II  0-2
Puskás Akadémia FC - Újpest FC  0-1
Eszék - Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U15  3-1
Eszék - Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U13  2-2