Bozsik József, a népszerű „Cucu”, 1925-ben született. 1936-ban került a Kispesti AC csapatába és 1943-ban mutatkozhatott be az első osztályban. 1957-ig Puskás Öcsivel, aki a legjobb barátja volt, azonos karriert futottak be mind klubszinten, mind a válogatottban. „Cucu” jobbösszekötőként tizenkilenc évig állt a kispesti csapat szolgálatában, 447 mérkőzésen lépett pályára és 33 gólt szerzett. A kispesti csapattal ötször nyert bajnokságot. 1956-1957-ben ő is részt vett a Honvéd nem engedélyezett dél-amerikai turnéján, amiért 1957-ben megfosztották katonai rendfokozatától és kitüntetéseitől.

Bozsik József a pályán Honvéd-mezben (Fotó: Puskás Intézet)

A kitűnő labdarúgó a válogatottban is az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta, 101 fellépésén tizenegyszer volt eredményes. Tagja volt az 1952-es olimpiai bajnokcsapatnak, 1953-ban Európa Kupát nyert, majd novemberben részese volt és gólt is lőtt a legendás londoni győzelem alkalmával. 1954-ben világbajnoki ezüstérmes lett. Játékosként való visszavonulása után a Budapest Honvéd szakosztályvezetője, majd edzője lett, 1974-ben egyetlen mérkőzésre a magyar válogatott kispadjára is leült, de romló egészségi állapota miatt hosszútávra már nem tudta vállalni a munkát.

Bozsik József 1947-es Balkán Kupa aranyérme

Lóránt Gyula 1923-ban született Kőszegen. 1939-ben a Kőszegi Sport Egyletben kezdett el focizni. Tehetségére felfigyelve hamar meghívót kapott az ifjúsági válogatottba. 1942-ben a Szombathelyi FC játékosaként az NB II-ből felkerültek az első osztályba, ahol egyből ezüstéremig jutottak. 1943-ban Nagyváradra került, ahol az 1940-es II. Bécsi döntés következtében a Magyarországhoz való visszacsatolás okán, 1944-ben magyar bajnokcsapat tagja lett. Ezt követően, rövid kitérőt tett a Nemzeti Vasas együttesében, majd 1945-ben visszatért Nagyváradra, immáron a román bajnokságba. 1946 és 1947 között Aradra szerződött, ahol az aradi ITA játékosa lett. Az újdonsült egyesületet 1945. április 18-án alapította a textiliparos Neumann báró Întreprinderii Textile Arad (ITA) néven. Lóránt leigazolásával a csapat nagyon korán, már az 1946/1947-es idényben román bajnoki aranyat ünnepelhetett. 1951 és 1956 között a Honvéddal háromszor nyert bajnokságot (1952,1954,1955).

Lóránt Gyula küzd a Kinizsi ellen (Fotó: Puskás Intézet)

Lóránt Gyula 1954-es bajnoki aranyéme (Lóránt-hagyaték/ Puskás Intézet)

Az Aranycsapat kőkemény hátvédje 37-szer húzhatta magára a válogatott mezt és Puskással együtt olimpiai bajnoki győzelmet, világbajnoki ezüstérmet, illetve Európa Kupa-elsőséget ünnepelhetett. 1976-ban edzőként is szép sikert könyvelhetett el, miután görög bajnok lett a PAOK Szalonikivel.