Bezár
kibomlo kibomlo

Újra köztünk

Majd' négyévnyi légióskodás után hazatért Magyarországra Gyurcsó Ádám. A kétszeres magyar bajnok, tizennyolcszoros válogatott szélsővel beszélgettünk „inaséveiről”, a nemzeti csapatról, és a külföldi esztendőkről.

„Hatéves koromban Tatabányán kezdtem el futballozni, 2008 januárjában érkeztem a Puskás Akadémiára, de a tatabányai csapat nem adta ki fél évig az igazolásomat, ezért hivatalosan csak nyártól tartoztam az akadémia kötelékébe. Az első hivatalosan lejátszott mérkőzéseim az első Puskás–Suzuki-kupán voltak. Előtte fél évig csak tréningeztem, és edzőmeccseken léptem pályára” – mesélt a pályafutása elején adódó nehézségekről szombati Kaposvár elleni bajnokin gólasszig jutó játékosunk.

Mit tanultál itt Puskás Akadémián?

– Szinte mindent. Már az nagy megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen intézménybe kerültem Tatabányáról. Akkoriban nem sok akadémia volt az országban, és sokan mondták: a Puskás Akadémia fel fog nőni a legjobbakhoz. Nagy mérföldkőnek számított az életemben a váltás, ha ezt nem lépem meg annak idején, lehet, hogy elveszem, mint az akkori tatabányai csapattársaim. Ezután végigjártam a korosztályos ranglétrát, de persze számomra is adódtak nehézségek, amelyeket a sikerességhez le kellett győzni. Sok remek edzővel dolgozhattam itt a Puskás Akadémián, mindig éreztem bizalmat, ami számomra nagyon fontos. Óriási élmény volt pályára lépni a Real Madrid ellen is, még ha csak utánpótlásszinten is. Gólt is lőttem nekik, de sajnos a döntőt elveszítettük. Olyan dolgokat kaptam az akadémiától, amelyek mai napig az életem részei.

Aztán a Videotonhoz kerültél. Hogyan emlékszel vissza a Székesfehérváron eltöltött időszakodra?

– A legnagyobb élményem az Európa-liga-szereplés: mai napig nem ért olyan futballélmény. Kemény csatákat folytattunk már a főtáblára jutásért is. Emlékszem a Trabzonspor elleni tizenegyespárbajra, 21 évesen én is a büntetőrúgók között voltam. Leküzdöttem az idegességemet, s belőttem a tizenegyest. Két magyar bajnoki címem van, a 2015-öst jobban magaménak érzem, mint a 2011-est. Abban a szezonban az első tíz fordulóban veretlenek maradtunk, már a nyolcadik körben oda akarták nekünk adni az aranyérmet. Szerencsére egyénileg is kiemelkedő évem volt, így arra a szezonra szívesen gondolok.

Ezután jöttek a légiós évek.

– Amikor lejárt a szerződésem Székesfehérváron, elérkezettnek láttam az időt, hogy kipróbáljam magam külföldön – emberileg és szakmailag is készen álltam erre. Először Lengyelországba kerültem, ez megfelelő lépcsőfoknak bizonyult a karrieremben. Az első fél év a beilleszkedés jegyében telt, a következő évadban a klub kanadai táblázatán én lettem az első. Folyamatosak voltak az edzőváltások, s aztán jött az új szakvezető, aki nem számított rám. A lengyelországi légióskodás után mentem Horvátországba, előbb kölcsönbe, majd végleg átigazoltam a Hajduk Splithez. Óriási felelősség ott futballozni minden labdarúgó számára, hiszen a szurkolótábor részéről folyamatos az elvárás. Hugo Almeida excsapattársam, aki ötvenhétszeres portugál válogatott, azt mondta, hogy a Besiktasnál nem volt akkora nyomás a drukkerektől, mint a Hajduk Splitnél.

Valóban, a Hajduk-szurkolók ismertek fanatizmusukról. Milyen volt velük a kapcsolatod?

– Most a klubváltásom kapcsán többen írtak, hogy engem szeretnek továbbra is. Kedveltek, mint embert, mint játékost. Mikor fejbe találtak a Hajduk Split–Dinamo Zagreb rangadó után, akkor sem én voltam a célpont. Abban a szituációban több zágrábi focista is ott tartózkodott, éppen állt a játék. Szerintem a játékvezetőt vagy a partjelzőt szerették volna eltalálni. Akkor nehezen fogtam fel, és rosszul esett, de aztán túltettem magam rajta, mert nem nekem szólt. Sosem volt konfliktusom a szurkolókkal sem előtte, sem utána.

Külföldi éveid alatt mindenhol remekül sikerült az első időszakod, de utána néha érhetetlen módon kikerültél a csapatból. Mi történt?

– Egyik vezetőedzőm sem indokolta meg, miért nem számol velem. Lengyelországban és Horvátországban is a negyedik edzőm volt az, aki kitett a csapatból. A Hajduknál óriási eredménykényszer volt, ezért pár botlás elég volt egy-egy tréner menesztéséhez. Jól teljesítettem Horvátországban, nem véletlenül vásároltak ki. Aztán a legutóbbi mester hetven perc játék után eldöntötte, hogy nem kellek neki. Nem csináltam belőle problémát, mert van ilyen a futballban. Ha nincs bizalom az edző részéről, és nem játszol, nem tudsz segíteni a csapatnak. Annak pedig nincs sok értelme, akkor váltani kell. A spliti tréner odajött hozzám az első meccs után, hogy jó lesz ez, és számít rám, visszatett a bal oldalra is. A következő héten csütörtökig a kezdőcsapat tagja voltam, ám szombaton már a keretbe sem kerültem be. Nem kvalitásbeli problémákról volt szó, és ugyanúgy készültem tovább, mert váltani akartam.

Te vagy az első Puskás-akadémista, aki pályára lépett a magyar A-válogatottban. Hogyan értékeled az eddigi pályafutásodat a címeres mezben?

– Egervári Sanyi bácsi úgy küldött be az első válogatott meccsemen, Prágában, hogy nyerjem meg a találkozót. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez így lesz. Ezután huzamosabb ideig megragadtam a keretben, voltak jó periódusai a karrieremnek, de volt, amikor nem is számítottam a meghívóra, mert tudtam, hogy nem érdemeltem ki. Olyan játékosoknak kell mennie a válogatottba, akik folyamatosan játszanak, és jól teljesítenek. Bekerültem az Európa-bajnokság előtti bő keretbe, az Elefántcsontparttal vívott felkészülési mérkőzésen szerintem jól ment a játék, a visszajelzésekből azt szűrtem le, utazni fogok a kontinensviadalra. Az utolsó pillanatban dőlt el, hogy Elek Ákos, vagy én megyek. Fájt, hogy végül lemaradtam, de jobban megviselt volna, ha Elefántcsontpart ellen, amikor lehetőséget kaptam a bizonyításra, semmit nem mutattam volna..

Eddigi utolsó fellépésed a nemzeti csapatban egy évvel az Európa-bajnokság után, Andorrán volt. Mi az oka, hogy ott vereséget szenvedtünk?

– Jó kérdés, de nem tudom rá a választ, ha tudnánk, már a többiekkel megválaszoltuk volna. Szó sincs arról, hogy kifogásokat akarok keresni – egyszerűen minden rosszul jött ki. Azon az összecsapáson valami megtört, de ezen már nem szabad sokat gondolkozni, mert a múltat nem lehet megváltoztatni.

Miután kiderült, hogy eligazolsz Splitből, nem volt kérdés, hogy visszatérsz a Puskás Akadémiához?

– Itthonról csak ez a megkeresésem volt, amely komolynak látszódott. Tudtam, hova, kik közé jövök. Csak pozitív dolgokat hallottam a keretünkről és a szakmai stábról. Láttam a mérkőzéseket, s tisztában voltam azzal, hogy egy jó csapathoz érkezem. Bízom benne, hogy segíteni tudom a gárdát, és gyümölcsöző lesz ez a kapcsolat. Szeretnék minél többször pályára lépni, minél több gólt szerezni és gólpasszt adni. Ki tudja, talán itthonról könnyebben visszakerülhetek a válogatottba is.

 
Így lettünk bronzérmesek!

David Vanecek, Josip Knezevic, Urblík József és a többiek összesen ötvenkétszer zörgették meg az ellenfelek...

Tovább olvasom
 
Hegedűs Diósgyőrben

Szerződésének lejártával a Diósgyőri VTK színeiben folytatja pályafutását Hegedűs János.

Tovább olvasom
 
Gyurcsó is elbúcsúzott

Egyéves kölcsönszerződése lejártával távozik klubunktól Gyurcsó Ádám.

Tovább olvasom
Még több Hír
kibomlo kibomlo
Bezár

Események

Legfrissebb eredmények

Puskás Akadémia FC - Budapest Honvéd  2-1
Puskás Akadémia FC - Paksi FC  3-1
DVTK - Puskás Akadémia FC  1-2
DVSC - Puskás Akadémia FC  2-2
Puskás Akadémia FC - Kaposvári Rákóczi FC  2-1
ZTE FC - Puskás Akadémia FC  2-0
Puskás Akadémia FC - FTC  1-1
Puskás Akadémia FC - Aqvital FC Csákvár  5-0
Puskás Akadémia FC - Budafoki MTE  2-0
Herceghalom - Puskás Akadémia III (megye II. osztály)  1-3