– Akárhova jutok a világban, mindig magyarként, szegediként és Puskás-akadémistaként határozom meg önmagamat – jegyezte meg a honlapunknak adott beszámolójának rezüméjeként Militár Iván, aki büszke arra, hogy Felcsúton tanulhatott, dacára annak, hogy már itt világossá vált számára, hogy a profi játékoskarrierről szőtt álmai helyett alighanem újakat kell üldözőbe vennie. Iván 2008-2010 között volt a kollégiumunk lakója, lelkészünkkel, Mácsodi Ferenccel (egykori kollégiumi nevelője), vagy éppen az akkori szobatárs Orbán Gáspárral a mai napig nagyon jó barátok. „Az edző, Szijjártó Pista bá’ viszont kétségeket fogalmazott meg” a nagyívű pályafutásba vetett reményeket illetően, így Iván új megoldást keresett, hogy ne kelljen elszakadnia szeretett sportágától. Még lehúzott egy szezont az NB I-es Kecskemét tartalékcsapatában, majd ösztöndíjjal a tengerentúlra került, ahol öt évig futballozott az egyetemi bajnokságban (a virginiai Old Dominion University hallgatójaként sportmenedzsment és pszichológia diplomát szerzett), de az MLS-be jutás már nem jött össze neki. „Nem voltam elég jó, meg a keresztszalagom is elszakadt” – meséli, de közben azért a futballal kapcsolatos érzelmei sem halványultak, melyről manapság amerikai felesége tudna többet a legtöbbet mesélni.

 Rájött tehát, hogy neki az edzői pályát találták ki, a harmad-negyedosztályú félprofi játékot pedig felváltotta az új hivatás iránti szenvedély (közben azért két másik diplomát is szerzett) és a virginiai Beach FC-nél átállt a másik oldalra. Itt 3000 gyerek futballozott, azaz volt bőven anyag, amivel dolgozhattak. Ezután jött a nagy áttörés, hiszen az FC Barcelona arizonai akadémiáján (az egyetlen bentlakásos intézménye a katalánoknak külföldön) kapott munkát. „Nem volt meg minden, mint a Puskás Akadémiánál, de az alapok jók voltak” – eleveníti fel, hozzátéve, hogy két év alatt két válogatott és négy U20-as válogatott játékost neveltek ki az Egyesült Államok nemzeti csapatai számára, többen európai top ligákban is bemutatkozhattak. Akkor döbbent rá, hogy az elitképzés vált az ő útjává.

 Közben családi örömök is érték, megszületett a kislánya, aki már 14 hónapos, és a családdal visszaköltöztek Virginiába, ahol egy, a Barca akadémiájához képest kisebb csapatnál kezdett dolgozni Richmondban. „B-licenszem van, de Amerikában ezt nem veszik annyira szigorúan” – teszi hozzá. Kipróbálta a Barcánál tanultakat és bevált neki, sikeres szezont zártak, ezután pedig jött a felkérés a másodosztályú Locomotive FC akadémiájáról, El Pasóból. Amerikai másodosztályú szinten az egyik legjobb klubhoz került, a határ túloldalán található Ciudad de Juarezben pedig a helyi Bravos (mexikói első osztályú) is hozzájuk tartozik. elmondása szerint El Paso nyugodt, csendes és biztonságos (bár ennek a komoly rendőri jelenlét is feltétele) ahhoz képest, hogy Juarezben mekkora a káosz. („Borzasztó utak, kóbor kutyák mindenfelé, azonban a helyi U18-as csapatban mindenki rohadt jó futballista.”) Náluk is szinte minden korosztályos játékos mexikói-amerikai, akik nagyon tehetségesek, és rá vannak utalva Ivánék klubjára, miután a legközelebbi nagyváros 6 és fél óra autóval.

 Annyi tehát a helyi tehetség, hogy a Locomotive FC-nél úgy döntöttek, hogy akadémiát építenek az utánpótlásnak és Ivánt kérték fel az akadémia igazgatói posztjának ellátására. „Az amerikai másodosztályt sem szabad lebecsülni, kerülnek ki innen játékosok az európai top bajnokságokba is, a jobb csapatok pedig megállnák a helyüket a magyar NB I-ben” – hangsúlyozza ki Iván, hozzátéve, hogy a Diego Luna nevű játékosra aa legbüszkébb, aki már Phoenixben is a játékosa volt, El Pasóból pedig félmillió dollárért adták tovább. A Locomotive FC is egyfajta ugródeszka tehát a fiatal latinóknak, akiket minél hamarabb fel kell készteni a felnőttfutballra. Iván is tulajdonképpen az első csapat menedzserének munkáját segíti. U13-tól U19-ig tartoznak a felügyelete alá a csapatok, a legidősebbek pedig gyakorlatilag a B-csapatnak felelnek meg, együtt is edzenek a felnőttcsapattal. A legjobb náluk nevelkedett játékos az a Ricardo Pepi (amerikai válogatott), aki azóta 20 millió dollárért adott el a Dallas Augsburgba. „Elképesztően sok a tehetség, viszont ennek megfelelően sok is a munka, hogy megszervezzük a 100 gyerek életét, itt ugyanis nem bentlakásos az akadémia, hanem a környékről járnak ide a gyerekek” – meséli volt akadémistánk, akinek így kevesebb ideje marad elemzéseket írni (erről is megismerhették a futball iránt érdeklődők az elmúlt időszakban), a Piros Fehér Zöld c. műsorban azonban továbbra is feltűnik majd a neten. A szakmája/szenvedélye iránt rendkívül elhivatott ifjú tréner tehát a nagy vizen túl találta meg számításait, hamarosan azonban családjával is hazalátogat, és ha ideje engedi, Felcsútra is ellátogatnak majd.

Gratulálunk, Iván, csak így tovább!