Összesítésben már 18. élvonalbeli összecsapásunkra készülünk a tolnaiak ellen. A mérleg abszolút kiegyenlített, hétszer mi nyertünk, ők ugyanennyiszer, három bajnoki pedig remivel végződött. Pakson ritkán jártunk sikerrel, az első öt próbálkozás után például üres kézzel térhettünk haza, végül két évvel ezelőtt szereztük csak meg az első pontunkat. Hazai pályán már más volt a helyzet. Jelenlegi klubigazgatónk, Tóth Balázs révén még egykori ideiglenes otthonunkban, a fehérvári Sóstói Stadionban 1–0-val kezdtünk ellenük, a Panchóba költözve pedig nyolc nekifutásból öt győzelmet, két döntetlent és egyetlen vereséget könyvelhettünk el. 

Hornyák Zsolttal a kispadon az elmúlt szezonban sikeresen ugrottuk át a paksiak által emelt akadályokat, vezetőedzőnk első idényében mindháromszor mi örülhettünk a lefújáskor. A télen a Diósgyőrhöz igazoló David Vaneceknek nagyon ment ellenük: három találkozón összesen négy gólt vállalt. Első győzelmünknél a cseh csatár mellett Gyurcsó Ádám duplázott, valamint Urblík József is hozzájárult a 4–2-es győzelemhez. Utána meglett az első idegenbeli sikerünk is, 2–0-ra nyertünk (Artem Favorov és Vanecek iratkozott fel az eredményjelzőre) úgy, hogy a játékvezető két paksi játékost is kiállított, az azóta Zalaegerszegre költöző Könyves Norbertet és Böde Dánielt, amivel alighanem igen éles tüske kerülhetett az ellenfél cipőjébe. Ettől még a következő találkozás nem hozott számukra visszavágást, hiszen Vanecek két, illetve Josip Knezevic egy góljának is köszönhetően 3–1-re vertük őket.

A legutóbbi találkozónkat már jobb lenne elfelejteni, miután meglehetősen méretes pofont kaptunk Hahn Jánoséktól. A paksi center (volt játékosunk) percek alatt elszomorított minket három góljával – rendre rögzített szituációk után –, majd a mesternégyest is összehozta, mi meg folyamatosan rohantunk a „kevésbé rossz” eredmény után. Alexandru Baluta és Antonio Mance is gólt rúgott ugyan, de a helyzeteit szinte makulátlanul értékesítő ellenféllel szemben tehetetlennek mutatkoztunk – Bognár István és Ádám Martin gólja remekül tükrözte azt a meccset. A 6–2-es vereség a legsúlyosabb, amit a Hornyák-érában elszenvedtünk, talán felesleges is mondani, hogy hazai pályán nem engedhetjük örülni a számos volt játékosunkat foglalkoztató alakulatot. A jó széria folytatása iránti vágyat táplálhatja tehát a tény, hogy tartozunk magunknak annyival, hogy mindent beleadunk a szombati összecsapásba.