A Zalaegerszeget eddig mindössze egyszer sikerült legyőznünk a legmagasabb osztályban, igaz, a két gárda közös története nem is túl sok mérkőzést ölel fel. Az első NB I-es összecsapásunkat ugyanis 2019 nyarának utolsó napján vívtuk az akkor frissen feljutott zalaiakkal, és 1–1-es döntetlenre végeztünk: David Vanecek vezető góljára Radó András tizenegyesből válaszolt. 2019 decemberében Bobál Gergely találatával a Pancho Arénából vitték haza a három pontot a kék-fehérek, majd tavaly júniusban Zalaegerszegen nyertek ellenünk 2–0-ra, akkor mindkét Bobál-iker betalált, Gergely az első, Dávid a második góljukat szerezte.

2020. október 31-én sem jártunk sikerrel, randevún Antonio Mance nekünk szerzett vezetést, de a mezőnyben hiába futballoztunk legalább olyan jól, mint ellenfelünk, előbb Zoran Lesjak, majd Szánthó Regő találta el iszonyatosan jól a labdát – 2–1-re megint a ZTE nyert. Eddigi egyetlen NB I-es győzelmünket a két gárda legutóbbi találkozóján szereztük: a ZTE Arénában idén február 7-én mérte össze erejét a két gárda, s ezúttal mi diadalmaskodtunk 2–1 arányban. A téli összecsapáson 0–0-s félidő után Josip Knezevic Luciano Slagveer beadásából szerzett vezetést, amelyet Zoran Lesjak egalizált; a döntő „gyomrost” ismét csak Knezevic vitte be tizenegyesből.

A másodosztályban jobb a mérlegünk a kék-fehérek ellen: 2012 októberében Baracskai Roland duplájával és Zsolnai Róbert góljával 3–0-ra, 2017 áprilisában Lencse László találatával 1–0-ra nyertünk Egerszegen, idehaza pedig 2013 tavaszán 1–1-es, 2016 őszén 2–2-es döntetlen született.

A harmadik front a Magyar Kupa volt, ahol emlékezetes párharcot vívtunk a 2017/18-as szezonban. A két gárda a nyolcaddöntőben akadt össze, az akkor NB II-es Zete odahaza egy Vernes Richárd-góllal 1–0-ra nyert. A visszavágón – mínusz 12 fokos hidegben – két csereember, Ulysse Diallo és Antonio Perosevic találatával hosszabbításos meccsen nyertünk 2–0-ra, hogy aztán egészen a döntőig meneteljünk a sorozatban.