A családunk életében mindig is meghatározó volt a sport, nagypapámtól kezdve édesanyámon, édesapámon keresztül egészen a keresztapámig mindenki sportolt. Fociztak, kézilabdáztak alacsonyabb osztályokban, így jóformán velem született a mozgás szeretete – meséli az MTK-tól júniusban érkezett védő.

Miért a futballt választottad?

Igazából amint járni tudtam, szinte mindent rugdostam. Nagypapám nagy focibolond volt, játszott is, edzősködött is. Nagyon sok időt töltöttem náluk gyerekkoromban, így az ő keze is elég vastagon benne volt abban, hogy futballozni kezdjek. De nem okolom ezért, hiszen úgy érzem, jól döntöttem.

Hol kötöttél közelebbi barátságot a labdával?

Rábapatonán, egy Győr-Moson-Sopron megyei kistelepülésen a helyi egyesületben kezdtem el játszani, utána beköltöztünk Győrbe, ahol először a Dózsához, majd onnan az ETO-hoz kerültem.

Hogyan fedezett fel az MTK?

Lipóton volt egy négyes torna, ahol a kék-fehérek is ott voltak, velük játszottuk a döntőt, s bár azt a finálét elvesztettük, a torna legjobb játékosának járó díjat én nyertem meg. Az akkori edzőjük, Juhász Tibor otthon keresett fel Győrben, felvázolta, hogy mit jelentene, ha hozzájuk igazolnék. Igazából nem nagyon gondolkodtunk, mielőtt igent mondtunk, hiszen azon túl, hogy az MTK Magyarország egyik legnagyobb múltú klubja, abban az időben messze ott volt a legjobb az utánpótlás-nevelés Magyarországon.

Két évet a Liverpool ificsapatainál is eltöltöttél. Jó döntés volt Angliába menni?

Mindenképpen. Kölcsönjátékról volt szó, az első év után még egy esztendővel meghosszabbították a szerződésemet. Jó volt látni, hogy egy Angliában és Európában is meghatározó klub hogyan működik mind utánpótlás-, mind felnőtt szinten. Belekóstolhattam egy olyan kultúrába, ahol minden a futballról szól. Érdekes volt tapasztalni, hogy ha hétvégén bajnoki mérkőzés van, két órára megáll az élet. Mindemellett a nyelvet is meg tudtam tanulni pusztán azáltal, hogy ott éltem, és jóformán ragadt rám a tudás – ez sem vált éppen hátrányomra.

A szigetországi kaland ugyan véget ért, de továbbra is figyelemmel kíséred a „vörösöket”?

Természetesen. Az a közeg, ami Liverpoolban körülvett, olyan szinten megragadott, hogy soha nem fogom elfelejteni azt a futballkultúrát. Úgy érzem, az angol bajnokság még mindig a csúcs Európában. A Liverpoolt Jürgen Klopp személyében egy igazi edzőóriás irányítja, így szerintem a közeljövőben komoly sikerek várnak rájuk.

Kik azok a volt liverpooli csapattársaid, akik komoly klubokhoz kerültek Angliában?

Raheem Sterlinget tudnám említeni, aki fiatalként berobbant Liverpoolban, és most a Manchester City labdarúgója. Neki voltak magánéleti problémái, de úgy érzem, rendbe tette magát, és nagyon komoly játékos lehet belőle.

Angliából visszatérve hat évet húztál le az MTK-nál, amely a legutóbbi szezonban elbúcsúzott az NB I-től. A kiesésen kívül mi ösztönzött arra, hogy a Puskás Akadémiánál folytasd?

Szép hat év volt, amelyet nem fogok elfelejteni – ott nőttem fel, ott lettem NB I-es labdarúgó. Száz első osztályú meccset játszottam, szeretett mindenki, én is mindmáig szeretem a klubot, kívánom nekik, hogy minél előbb visszajussanak az első osztályba. Ugyanakkor úgy érzem, hogy most a személyes céljaimat, illetve karrieremet kellett előtérbe helyezni a váltásnál. Láttam, hogy a Puskás Akadémia milyen célokért akar küzdeni, milyen játékoskeretet hozott össze a mester. Azzal a szándékkal csatlakoztam, hogy a lehető legjobb eredményt tudjuk elérni. Pintér Attila a szakma egyik legjobbja, és tőle olyan dolgokat tudunk megtanulni, amik sikeresebbé tehetnek minket. Szerintem ez a csapat belátható időn belül akár a bajnoki címért is versenyben lehet

Szélső és belső védőként is számításba jöhetsz, melyik poszt áll közelebb hozzád?

Nehéz megmondani, az MTK-ban voltam jobbhátvéd, belső védő, balbekk, sőt védekező középpályás is. Úgy vélem, egyik poszton sem vallottam szégyent, de mégis azt mondom, a középső védő szerepe áll hozzám a legközelebb.

Hogy állsz a beilleszkedéssel?

Jól. Úgy érzem, az első perctől kezdve befogadtak a srácok, mindenki úgy viselkedett velem, mintha már itt lennék egy ideje. Persze az is segített, hogy nem ismeretlenül érkeztem, de eddig tényleg csak pozitívumokat tudok elmondani. Ezért persze nagyon hálás vagyok a klubvezetőknek és a szakmai stábnak is.

Mi az, amit véleményed szerint kell ahhoz, hogy a csapat kész legyen a bajnoki rajtra?

Nagyon sok új játékos érkezett, és az idő sem túl hosszú a Fradi elleni meccsig, arra van szükség, hogy minél jobban összeszokjunk, minél többet legyünk együtt a pályán és a pályán kívül is. De úgy látom, jó irányba haladnak a dolgok, minket, újakat a régebben itt futballozók segítenek mindenben. A csapatmorál nagyon jó, úgyhogy szerintem rendben leszünk a bajnoki rajtra.